Meghívó - kiállításmegnyitó és könyvbemutató

Meghívó - könyvbemutató

Vasárnapi levél. Kiskun múzeum (1901. március 31.)

Vasárnapi levél. Kiskun múzeum, in: Félegyházi Hírlap, 19. évf. 26. sz. 1901. március 31. 2. old. (mai helyesírásunknak megfelelően közreadott szöveg)

          Hitelt érdemlő forrásokból értesültem, miszerint rövid időn belül nálunk is megvetik alapját egy nagyobb arányú múzeumnak. Természetesen ez a múzeum érdekességében akkor nyerne, ha speciel a kiskun leleteket, a kiskun ethnographiát, a kiskunsági állat- vagy növényvilágot foglalná magában, esetleg a kiskunság [itt: kiskun nép] történetét tárgyazó, vagy eseményeit megörökítő irattárnak lenne a gyűjtödéje. De a különlegesség eszméjétől eltekintve, ez a múzeum is egyik segédeszköze volna annak a törekvésnek, amely célul tűzte ki: megteremteni a Kiskunság szellemi központját, szellemi hegemóniáját Félegyházán. [Értsd: Félegyházán és nem máshol teremteni meg a szellemi központot]

          A százötven esztendős városnak igen gyorsan és igen nagyokat kell lépni már most is, hogy biztosítsa magának a pozíciót, amelyet elfoglal a vidék versengő városai között. S ez a gyors s a lassú, de biztos sikerektől koronázott haladásról eltérő munkálkodás és igyekezet bizonyára terhes körülményeket ró a polgárokra és nagy áldozatokat kíván: anyagi érdekeket, polgári kötelezettségeket, szellemi munkát, vállvetett munkálkodást, életrevalóságot. De nem kell-e tekintetbe vennünk, hogy a mai gyors haladás és szárnyalás között a gyönge röpködők bizonyosan elmaradnak, leszoríttatnak, eltemettetnek s elfeledtetnek. S helyüket a vezetésben elfoglalják olyanok, akik nagy eszmék, szellemi eszközök megvalósításában talán önerejükön fölül is törekednek. S a vezetésnek nyomában jár az anyagi felvirágozás is. Mert az idők kerekei fordultak. Régente ahol hatalom volt, ott kullogott meghúzódva, meglapulva a szellemi élet. A hatalomnak tehát rabszolgája, csöndes kísérője volt a szellem. Máma a hatalom csak a szellemi élet felvirágozását követi. Nem-e jogosan cselekesznek tehát azok a városok, amelyek minden eszközt, minden követ megmozdítanak a hatalom megszerzéséért.

          S valljuk be őszintén, a mi fiatal városunknak kétszer annyi a teendője minden téren, mint talán a szomszédainknak, tehát kétszer annyi áldozatot kíván a hatalom eszméje a polgároktól. De a kínálkozó alkalmak megragadása, a kitartás meg fogja teremni a maga gyümölcseit, s a következmények fényes elégtételt fognak nyújtani azoknak, akik a város emelkedését minden áron, minden téren szolgálják.

          Az eszközök lépten-nyomon kínálkoznak. S bizonyára találkoznak emberek, akik a kínálkozó eszközöket vaskézzel ragadják meg. Most itt van a kiskun múzeum eszméje. Én látom benne a jövendők képét, s az emberek, akik belefogtak, egy nagy horderejű intézménynek vetették meg alapjait. Kitartás, pártfogás kísérje utaikat!

A régi városháza II.

Mint ígértem, megnéztem a régi városháza iratait. Igazam volt, az épület tervezője valóban a Landes Bau Ober Direction. A Kiskun Múzeumba került homlokzatrajz (Történelmi dokumentumok gyűjteménye, ltsz. 2009.23.1.) azokhoz a tervekhez tartozik, amelyek a BKMÖL V. 101/b. Arc. 16. C. 1. Fasc. 8. No. 49. jelzetű iratcsomóban találhatók meg. Itt két alaprajz, egy földszinti és egy emeleti található meg, ugyanazokkal a jelzésekkel, szignókkal, mint amilyeneket a Kiskun Múzeum példányán is láthatunk. Vagyis a homlokzati rajzot az iratok közül kiemelték és átkerült az 1902-ben megalapított Kiskun Múzeumba. Az épületről illene ezek után részletesebben is szólni.

Az épület egyemeletes, főhomlokzatán 4+3+4 tengelyes, klasszicista épület volt. A középrizalit három tengelye közül a középső kocsibejáró volt, amely az udvarra vezetett. Innen lehetett balra egy udvari fallal párhuzamos folyosón keresztül az adószedői és a másodbírói szobába (ezekből mindkettejük pénztárjához) jutni. A főhomlokzat balról számított első földszinti ablaka az adószedői pénztáré, a második a másodbírói pénztáré, a harmadik és a negyedik a másodbíróé volt. A rizalit baloldali ablaka mögött két fogházi szoba húzódott meg. Balra (ugyanitt az emeleten is) négy árnyékszék helyét jelöli a rajz. A kocsibejárótól jobbra, az előbb leírt folyosóra felvezető két lépcsőfokkal szemben volt a bejárata a rizalit jobb oldali ablaka mögött meghúzódó két őrszobának és a konyhával, kamrával illetve üzlethelyiséggel (!) feltüntetett gondnoki lakásnak. A kocsibejárót az udvari és a főhomlokzati kapu boltívein kívül három további (szegmensíves vagy kosáríves?) boltív tagolta. Az egyébként latin szavakkal tarkított német feliratok közt még ez olvasható: „Speisz für den Gaszda” (a gondnok kamrája). A gondnoki lakásba vezető előszobából indult a jobból balra kanyarodó, emeletre vezető, félköríves lépcsőház. Felérve az emeletre először egy kisebb, majd egy nagyobb előtérbe lehetett jutni. A nagyobb előtér az udvarra nézett le hármas ablakkal, innen nyílt a főhomlokzat három ablaka mögé rejtett nagyterem (más néven tanácsterem, sessionalis terem, majd közgyűlési terem). A teremből jobbra is, balra is ajtók nyíltak, az emeletei alaprajzi beosztás a földszintit követi, annyi különbséggel, hogy az árnyékszékek előtti helyiség az emeleten kisebb, mert innen nyílt a padlásra felvezető lépcső. A levéltár (dongaboltozattal fedett?) helyisége az épület teljes szélességét átérte, a jobb oldali tengely 4 ablaka közül kettő ezé a helyiségé volt.

Természetesen az alaprajzban feltüntetett funkciók 1823 után változhattak, különösen az 1872-es törvények után, amikor a közigazgatás is változott. Az addigi Kiskun kerület megszűnt, a város Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez került, és a mezővárosból rendezett tanácsú város lett, polgármesterrel, rendőrfőkapitánnyal, tanáccsal és képviselőtestülettel, ami, lévén közel 200 fős, nem fért el az egykori sessionalis teremben. Ahogy pedig a modern polgári közigazgatás intézményi rendszere kiépült, a hivatalok sem fértek el az épületben, előbb bővítésre, toldásra (1879), majd teljesen új székház építésére kellett gondolni (1902). És mert a régi városháza telke igen drága volt, s mert annak ellenére, hogy központi területen helyezkedett el, istállók és trágyadomb éktelenítette, a teljes lebontás ötlete sem késett soká.

A régi városháza I.

Az eddigi helytörténeti irodalom úgy tudta, hogy az 1823-ban épített városházát, amit 1910-ben az új építése közben csákány alá küldtek (kevésbé zsurnaliszta megfogalmazással, lebontottak), Fischer Ágoston kőműves mester és Novák Gergely ácsmester tervezte. A két kecskeméti mester volt a kivitelezője az 1819-ben épített Hattyú-háznak, így nem csoda, ha újabb városi középítkezésnél elsőként jutottak a magisztrátus eszébe. Szerelemhegyi Tivadar 1882-ben megjelent városmonográfiájában írta, hogy a tanács őket bízta meg a székháztervek elkészítésével 1821-ben. A terveket el is készítették, az építkezést a nádor is jóváhagyta. (Szerelemhegyi 1882, 187-190) Az egyemeletes, timpanonos, klasszicista épület 1823 tavaszától épült fel.

A Kiskun Múzeum gyűjteményében található homlokzati rajz, amit két nappal ezelőtt néztem meg (Kiskun Múzeum, Történelmi dokumentumok gyűjteménye, leltári szám: 2009.23.1.; közölve: Iványosi-Szabó szerk. 1985, 24. sz. kép) azonban egészen másra enged következtetni. A jobb alsó sarokban olvasható írás a következő: „Entworfen von der König[lichen] hung[ariscen] Landes Bau Ober Direction im Jäner 1823 No 1408 anni 822” Magyarul valahogy így: „Tervezte a királyi magyar Állami Építészeti Felügyelőség 1823 januárjában az 1822-ben kelt 1408 sz. alatt.” A tervet bizonyos W. Klast látta el szignójával. Vagyis ha minden igaz, Fischer és Novák ugyanúgy csak kivitelezői voltak az épületnek, mint a Hattyú-ház esetén.

A Königl. Landes Bau Ober Direction Pesten székelt, egy 1822-ben megjelent (természetesen cenzúrázott) könyvben ezt találtam róla: 

„Jeder im ganzen Königreiche vorkommende allgemeine Land - Wasser-und RrückenBau gehört in das Forum dieser Behörde. Hierher müssen alle Pläne und Überschläge zu ähnlichen Unternehmungen zur Prüfung eingeschickt werden, damit der Staat dir Überzeugung habe, dass alle Neuerungen nach den Begeln der Baukunst mit möglichster ökonomischer Rücksicht geschehen. Diese Bau-Ober-Direction steht, nach den Verhältnissen der Baulichkeiten, theils unter em hochlöbl. Statthalterey- Rnthe, theüs unter der hochlöbl. Hof - Kammer , die au den vorgelegten Plänen die Bewilligung ertheilen. Ein Landes- Bau- Ober- Director stehet diesem Amte vor, dem zur Seite die nöthigen Adjun.cten, Geometers, Ingenieurs, Zeichner, Protocollisten und Kanzellisten, arbeiten. Dieser Stelle unterstehen alle in den Kammeral- Administrationen, Comitaten, und Freys tad ten, bestehenden Bau-Directionen.
     Mit dieser Landes-Bau-Ober-Direction ist noch verbunden das Departement der Navigation, das seine Weisungen einzig vom hochlöbl. Statthalterey - Rathe empfängt.”

(Schams, Franz: Vollständige Bescheibung der könig. freyen Haupt Stadt Ofen in Ungern, Ofen 1822, 497-498.)

A régi városháza csak most kezdett el foglalkoztatni, hogy a helyébe épült szecessziós épület kutatásával lényegében végeztem. Állítólag az 1823-as építkezés iratai megtalálhatók a félegyházi levéltárban. Hamarosan meg fogom ezeket is nézni.

Kép az épületről a Profila.hu-n, 16310 tétel alatt.