Szent István-templom (archív cikk, 2010. június 7.)

Vasárnapi Ujság, 24. évf. 37. szám (1877), 581. oldal.

ELÖLJÁRÓBAN

Ebben az évben [2010] van a kiskunfélegyházi Újtemplom, hivatalos nevén Szent István plébániatemplom felszentelésének 130. és a plébánia megalapításának 125. évfordulója. Ebből az alkalomból Kiskunfélegyházán nem, vagy csak körülményesen hozzáférhető forrásanyagot szeretnék közzétenni. Két hetilap cikkeiről van szó, az egyik a részben Pártos Gyula, a templom tervezője szerkesztésében megjelent Az Épitési Ipar illetve a Vasárnapi Ujság című lapokról. Annak ellenére, hogy nem kuriózumok, a helyismereti irodalomban és helytörténeti kutatásban eddig senki nem hívta fel rájuk a figyelmet. A Vasárnapi Ujság fentebb közölt képe már korábban is ismert volt, a folyóirat megtalálható a Kiskun Múzeum könyvtárában, ahová a Hegyesi-féle könyvtárból került. (A Hegyesi-féle könyvtárról lásd: T. Gémes Tünde: Hegyesi Márton könyvtára a Kiskun Múzeum gyűjteményében, in: Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1990, szerk. Sztrinkó István, Kecskemét 1992, 115-123.)

A közölt két szöveg központozásán és helyesírásán nem változtattam, dőlt betűvel szedtem őket.

U. P. CIKKE AZ ÉPITÉSI IPARBAN

Az utolsó évtized alatt előfordult vidéki uj templom épitkezések között, kétségkivül kiváló helyet foglal el a félegyházi új templom, mely tekintélyes méreteivel, de még inkább épitészeti kiképzésénél fogva díszévé válik a magyar Alföldnek.

Midőn még néhány évvel ezelőtt az osztrák államvasúton elrobogva Kecskemét mellett, mely sok; sugár tornyaival önkéntelenül eszünkbe juttatta a költő szavait: »Híres város az Alföldön Kecskemét,« – tovább haladtunk a végtelen rónán Szeged felé. egy incselkedő utitársunk azt a megjegyzést tette Félegyházára, hogy  »az nem is város, mert csak egy tornya van«; alig hittük, hogy rövid pár év mulva három torony jelzendi azon várost, melynek gyors haladása, emelkedése azt már évek óta vetélytársává teszik a sok tornyú »hires« városnak.

Hajlandók vagyunk nem ezen »egy tornyú« megjegyzésnek tulajdonítani azt, hogy a második templom épitésének ritka áldozatkészséget tanúsító elhatározásáról a derék félegyháziaknak egyik főfeltételük a »két tornyú« volt.

A város tisztán katholikus lakosságának gyors szaporodásánál fogva még a mult század végével kezdtek egy második templom épitéséről gondolkodni, és már azon időben nagyszerű alapitványok tétettek e célra, melyek ez ideig a százezer forintot meghaladták. Midőn négy évvel ezelőtt Móczár József polgármester és Kalmár József kerületi kapitány fáradhatlan buzgósága folytán komolyan hozzá fogtak volna az eszme velósitásához és az elfogadott terv és költségvetés foganatositása, a rendelkezésre állott alapitványi tőkéken felül még nagyobb összeget igényelt, a közszellem és áldozatkészség nem közönséges jelét adták Félegyháza önzetlen polgárai, a mennyiben a hiányzó, közel 25.000 frtot egy hét alatt aláirás utján biztositották.

Az épitkezés Pártos Gyula budapesti épitész művezetése alatt 1873. szeptember havában indult meg és a külső munkák 1876. octóber 8-án a zárkő ünnepélyes letétele által befejztettek.

A renaissance stylben épült templom főméretei: 12 öl külső szélesség mellett 25 ölt hosszaság; a tornyok magassága 28 ölt. Az épitési költség a belső berendezésen kivül 156,000 frtra rug.

Az egyes munkanemeket egy kettő kivételével mind fővárosi iparosok végezték: nevezetesen:

A kőműves munkákat Dötzer Ferenc épitőmester ritka szakavatottság és lelkiismerettel vezette; az ácsmunkákat Filser Ferenc váci ácsmester, a kőfaragómunkákat Slavek Vencel budapesti, és Müller Antal süttői kőfaragó-mesterek, a bádogos munkát Menzl Frigyes félegyházi bádogosmester, a tornyok rézfedő munkáját Zellerin Mátyás gyáros, a tornyok aranyozási munkáját Schill János aranyozó, a vas és horgany munkákat a Schlick-féle gyár, az asztalos munkákat Pollák József asztalos, a lakatos munkákat Garay Béla lakatos, a mázoló munkát Wawrecska Endre mázoló, az üveges munkákat Roth Zsigmond üveges mesterek, a szobrász munkát Hensch Ignátz szobrász, a palafedő munkát Schváb Gyula palafedő a legnagyobb megelégedésre végezték. A felhasznált nagy menyiségü cémentet Benó Károly és társai nyerges ujfalusi és Csik József beocsini gyára szállitotta.

Ha végül még megemlitjük, hogy Félegyház városa, mint kegyur, elhatározta a templom egész belső berendezését és festését is egy öntetü terv szerint, stylszerűen készittetni, abbeli meggyőződésünknek kell kifejezést adnunk hogy a félegyházi uj templom – mindjárt szerényebb alakban is – uttörőnek mondható a vidéki templom épitések ujabb történetében, hol eddig stylszerű összhangot vajmi ritkán találunk.

Mai számunkhoz mellékelve veszik olvasóink az uj templom alaprajzát, jövőre alkalmunk lesz annak távlati képét is bemutatni.


[U. P.]: A kis-kun-félegyházi róm. kath. uj templom,

in: Az Épitési Ipar 1. évf. 33. sz.,

1877. aug. 19., 696-698.

Az Újtemplom (hrsz. 5060/1) kutatójának figyelmét ezek az utolsó sorok csigázzák fel legjobban. Nincs még egy olyan épülete Félegyházának, amit ekkora átok sújtana, mint ezt. A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára Kiskunfélegyházi Részlegében eddig hiába keresték az Újtemplom eredeti tervrajzait. (Egy későbbi, Czigler Győző által készített felmérési rajz ugyan megvan a templom alaprajzáról.) Nincsenek meg a tervek a Szent István Egyházközségnél sem. És mintha ez nem lenne elég, az Országos Széchényi Könyvtárban elérhető folyóiratból hiányzik az a melléklet, amin közlik a templom alaprajzát. Megjegyzendő, hogy az OSZK-ban két példányban van meg az idézett folyóirat, ám ebből egy sem érhető el olvasó számára az OSZK állományvédelmi szempontjai miatt. Ebből a két példányból az egyiket mikrofilmre vitték, feltételezem azt, amelyik teljesebb állományban van meg. Az FM3/9506 jelzetű mikrofilmre vitt példányba az egyes számokkal megjelent (számozással egyébként nem bíró) mellékletek folyamatosan lettek bekötve. Már amelyik megvolt. Ismerve a korabeli könyvkötési módokat, gondoltam, hogy a folyóiratok címlapjaihoz hasonlóan a mellékleteket is egységesen hátrakötötték, de csalódnom kellett, a mikrofilmre vitt példányon egyáltalán nincsenek meg.

Az ígért távlati kép sincs meg. Az Újtemplomról három sor erejéig megint van szó Az Épitési Iparban (1. évf. 37. sz. 1877. szept. 16., 775. oldal.),  itt váltanák be a távlati kép közlésének ígéretét.

A látszólagos forráshiány azonban abbéli meggyőződését a helyieknek és a műemlékvédőknek, hogy igen jelentős emlékkel állunk szemben, nem befolyásolja.

Merthogy a forráshiány csak látszólagosnak bizonyult. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár központi fiókjában szintén megvan Az Épitési Ipar. Itt, várakozásaimnak megfelelően az összes mellékletet rendbe szedve hátul kötötték be. A nagy várakozásoknak megfelelően (legalább olyan nagy várakozásokkal és szép reményekkel felszerelve, mint Dickens regényében Mr. Pip) 2010. június 7-én megtaláltam a templom alaprajzát. Ez az egyetlen autentikus Pártos-féle Újtemplom-alaprajz, ami jelenleg ismert. Az alaprajz jól láthatóan a reneszánszból indul ki, annyiban azonban annak mellérendelő szerkesztési elvét nem tartja be, hogy nem négyzetekből, hanem téglalapokból épül fel a főhajó; teljes négyzet alakot csak - értelemszerűen - a négyezet (a főhajó és a mellékhajó találkozása) kap.

Az Épitési Ipar 1. évf. 33. szám 1877. aug. 19. (melléklet)

A Vasárnapi Ujság szintén beszámolt az építkezés végeztéről. Cikkében, mint ez az alábbiakból kiderül, sokat átvett az építőipari lapból. A fentebb közölt szép metszet, akárcsak a szöveg nem elhanyagolható része, onnan lett átvéve.

A VASÁRNAPI UJSÁG CIKKE

Alföldünk nagy földmüvelő városai közt nem az utolsó helyet foglalja el Félegyháza. A Kis-Kunságnak - mely ma már Pestvármegyébe van beolvasztva - népességre első városa, 20-22 ezer lakójával. Pedig aránylag uj telepités, s népesedése és lendülete még sokkal ujabb keletü. Mióta pedig vasutja van, - az osztrák államvaspályának, Kecskemét és Szeged közt főállomása levén, - azóta az emelkedés még észrevehetőbb rajta. Sok ideig a kis-kun kerületi törvényszék, a közgyülések székhelye, a vidék egyik legvagyonosabb pontja, a közmivelődés és hazafias mozzanatok iránt is mindig érdeklődést tanusitott. 1861-ben daczára, hogy tisztán katholikus város, nagyszerü gyászünnepélylyel üllötte gróf Teleki László emlékezetét. 1865-ben a háznak, melyben Petőfi kisded gyermekkorát töltötte, emléktáblával megjelölése átal vonta magára a közfigyelmet. Tavaly tetemes áldozatokkal vivta ki, hogy az előbb Csongrádon volt állami tanitó képezde keblébe helyeztessék át.

A város tisztán katholikus lakosságának gyors szaporodásánál fogva még a mult század végén érezhető volt egy második templom szüksége, mert a város egyetlen temploma még akkor épült, mikor a népesség fele sem volt a mostaninak. A vallása iránt mindig buzgó lakosságból mindig akadtak, kik kisebb-nagyobb alapitványokat tettek egy második templom épitése czéljából. De nagyobbszerü egyház épitése magában is roppant tőkét igényel, s a jászkunsági viszonyoknál fogva a község nem levén feltétlen ura saját elhatározásának : a kerületek részéről is sok nehézség gödittetett a több izben komolyan czélba vett épités elé.

Midőn azonban, négy évvel ez előtt, Kalmár József volt kerületi kapitány s Móczár József városi polgármester buzgólkodása folytán komolyan hozzá fogtak a régi eszme valósitásához, s midőn már az épitendő templom terve és költségvetése is készen volt : egyszerre kitünt, hogy a szükséges összegből még több mint 25.000 forint hiányzik. Csak egy hét kellett, mig ez az összeg is, a városi buzgó polgárainak áldozatkészségéből, aláirás által biztositva lőn.

Az uj templomról a következő adatokat az ,,Épitési Ipar" czimü szakközlönyből vesszük át.

Az épitkezés Pártos Gyula budapesti épitész művezetése alatt 1873. szemptember havában indult meg és a külső munkák 1876. október 8-án a zárkő ünnepélyes letétele által befejztettek.

A renaissance stylban épült templom főméretei : 12 öl külső szélesség mellett 25 öl hosszuság; a tornyok magassága 28 öl. Az épitési összes költség a belső berendezésen kivül 156,000 frtra rug.

Az egyes munkanemeket egy-kettő kivételével mind fővárosi iparosok végezték : nevezetesen : a kőműves munkákat Dötzer Ferencz épitőmester, az ácsmunkákat Filser Ferencz váczi ácsmester, a kőfaragó-munkákat Slavek Venczel budapesti, és Müller Antal süttői kőfaragó-mesterek, a bádogos munkát Meczl Frigyes félegyházi bádogosmester, a tornyok rézfedő munkáját Zellerin Mátyás gyáros, a tornyok aranyozási munkáját Schill János aranyozó, a vas és horgany munkákat a Schlick-féle gyár, az asztalos munkákat Pollák József asztalos, a lakatos munkákat Garay Béla lakatos, a mázoló munkát Vavrecska Endre mázoló, az üveges munkákat Roth Zsigmond üveges mester, a szobrász munkát Hensch Ignácz szobrász, a palafedő munkát Schváb Gyula palafedő. A felhasznált nagy mennyiségü czémentet Benkó Károly és társai nyerges-ujfalusi és Csik József beocsini gyára szállitotta.

Ha végül még megemlitjük, hogy Félegyház városa, mint kegyur, elhatározta a templom egész belső berendezését és festését is egyöntetű terv szerint, stylszerüen készittetni el : eleget mondottunk arra, hogy e derék magyar város buzgalma s nemes áldozatkészsége a kellő világitásban legyen feltüntetve. Mert nemcsak a szoros szükségnek van a tágas templom épitése által elég téve, hanem a haladott kor izlésének s a szépérzék és művészet követelményeinek is.

- á. r.

  Vasárnapi Ujság, 24. évf. 37. sz. (1877), 583. o.

Miután a fentiek immár könnyen elérhetővé váltak, megfogalmazhatók az Újtemplom kutatásának további irányai. A minden bizonnyal eredeti tervrajz segítségével megállapítható lesz, hogy végeztek-e nagyobb átalakítást az épületen. (1904-1905-ben az Ótemplomon, a Sarlós Boldogasszony plébániatemplomon jelentős bevatkozásokat hajtottak végre, ezért a kérdés nem efemer.) Az egykorú távlati kép szintén ezért fontos forrás. Elvégezhető a tervrajz és a homlokzat  pontos elemzése anélkül, hogy nem Pártos által tervezett részleteket tulajdonítanánk Pártosnak. Jelen forrásközléssel egyidőben készülnek az Újtemplomra vonatkozó levéltári anyagot feldolgozó alapkutatások, amelyeknek során kiderülhet, hogyha a két cikkben közölt nevek közül valakié sajtóhiba vagy más tévedés  folytán nem egyezik a valósággal. Így a további kutatás feladata az országos viszonylatba történő minél pontosabb, minél körültekintőbb elhelyezése lehet, amire már vannak - alaposabb tájékozódást épp az Újtemplom tekintetében nélkülöző - kezdeményezések. (Magyarország építészetének története, szerk. Sisa József - Wiebenson, Dora, Bp. 1998, 213. o.: az épület felületesen és egyszerűen plébániatemplomként van megnevezve.)

LINKEK

www.templom.hu - Templomok és harangok a történelmi Magyarországon

Az Épitési Ipar c. lap OSZK-cédulája

A Vasárnapi Ujság onlájn elérhető változata

Kalmár-kápolna összehasonlító stílusvizsgálata

A helytörténeti irodalomban Pártos Gyula nevéhez kötött, 1875-1876-ban épült Kalmár-kápolna összehasonlító stílusvizsgálata nagy adósságom, legalábbis annak érzem. Hogy miért? A Szent István-templommal kapcsolatos legutóbbi kutatások felhívták arra a figyelmet, hogy Pártos Gyula nem tekinthető az épület egyedüli szerzőjének. (Kállainé Vereb - Kőfalviné Ónodi szerk. 2010) A stílus, az alapkoncepció Dötzer Ferenc budapesti építőmester leleménye, a templom tervein Pártos csak csekély átalakításokat végzett. Ha tehát részben megdőlt a Szent István-templom attribúciója, mennyivel inkább kérdéses egy olyan épületé, amelynek tervezőjét írásos dokumentumok egyetlen alkalommal sem említik! Fekete János helytörténész tulajdonította elsőként a Kalmár-kápolnát Pártosnak, ezt azonban részletekbe menően nem indokolta.

Kalmár-kápolna, Kiskunfélegyháza, Móra tér 17. (2011)

       Nézzük meg ezért Pártos Gyula olyan saját kezű műveit, amelyek a kápolnával egy időben épültek! Ilyen emlékekért nem kell messzire mennünk. Kecskeméten két, a kápolnával egy idős épület található.

       1874-1875-ben épült a Takarékpénztár palotája, amelynek akkori igazgatója Lestár Péter volt, a város későbbi polgármestere. (Link ehhez itt.) Az épületet Pártos tervezte, akinek a nevét Kecskeméten azután ismerték meg, hogy a vele együtt Berlinben 1870-ben végzett építésszel, Lechner Ödönnel együtt felépítették Pesten a Zöldfa (ma Veres Pálné u. 9.) utcában Kecskemét város bérházát (1871-1874). Nyilván innen szerzett tudomást a Takarékpénztár Lechner és Pártos irodájáról. Az épület terveit Pártos egyedül készítette, 1874-ben ugyanis Lechner, fiatal felesége halála után Franciaországba utazott.

Pártos Gyula: Kecskeméti Takarékpénztár, 1874-1875, Kecskemét, Szabadság tér (2012. júl. 6.) 

       Gerle János azt írja (Gerle szerk. 2003, 90), hogy az 1874-1875-ben épült kecskeméti Takarékpénztár (jelenleg a Magyar Nemzeti Bank fiókja) Pártos műve, de annyira közel áll Lechnerrel közös többi művéhez, hogy érdemes lenne kutatni, Lechner az elutazás előtt részt vett-e a tervezésben. A gazdagon díszített homlokzatú banképület sem a Szent István-templommal, sem a kápolnával nem mutat formai egyezést. Az eltéréseket azonban az eltérő funkciókból következő eltérő stílusok akkor is kellőképp magyaráznák, ha nem tudnánk Dötzer munkásságáról. A Pártos egyéni jellegzetességeire utaló jegyeket ennél az épületnél nem tudjuk minden kétséget kizáróan kimutatni.

Pártos Gyula: Református bazár, 1877, Kecskemét, Szabadság tér (2012. júl. 6.)

       1877-ben Pártos tervei szerint épült a református templom egyemeletes, U-alaprajzú bazársora a Szabadság téren. (Információ a Műemlékem.hu-n és a Táj-kert.blog.hu-n.) A bazár is a berlini tanultságú építész fiatalkori alkotása. Szabályosan tagolt, historizáló elemekkel díszített hosszan elnyúló épület, a kecskeméti városháza felé néző oldalán hasonló rózsaablakkal, mint amilyen a Szent István-templomon látható. Ennek az áttört lunettának azonban más a díszítése, a temploménál gazdagabb, és kisebb is. Pártos itt támaszkodhatott a templomépítés tanulságaira. A kápolnával azonban a bazárépület sem mutat közelebbi rokonságot. Hacsak nem az emeleti ablakok akrotérionnal díszített timpanonjait vesszük figyelembe. Azonban míg ezek palmetták, amilyenek a korabeli mintakönyvekben is láthatók (építészeti díszítőelemek tervezésekor az akadémiai tanultságú építészek mintakönyvekre támaszkodtak), a kápolna akrotérionjai sosem voltak stukkóból képzett díszítőelemek. Díszítőelemkről szólván meg kell említeni a főpárkányt alátámasztó konzolok pálmaleveles díszítését, de ezek sem hozhatók össze a kápolna mára eltávolított, régi képeslapokon azonban még látható virágos stukkódíszeivel, amelyek a főpárkány alatt, a pilaszterek mélyített mezőiben voltak.

       Összességében Pártos fiatalkori művei díszítésben gazdagok, monumentális hatásúak, finoman tagoltak, tömegkezelésük egységes, tömbszerű. A Kalmár-kápolnát összehasonlítva Pártos műveivel, közöttük semmiféle rokonság nem mutatható ki. (Az alaprajzokról a teljesen eltérő funkciók miatt nem is szólva). 

Kecskeméti Takarékpénztár oldalhomlokzatának részlete (2012. júl. 6.)

       Az összehasonlító stílusvizsgálat azonban ezzel nem érhet véget. A helytörténetírás a kápolnát az Újtemplom kistestvérének tartja. Feltűnő a két épület hasonló színezése, de talán inkább a szakrális épülettípus rokonítja a két emléket azon túl, hogy egy időben épültek. Az Újtemplom építési munkálatait 1873-ban már megkezdték, amikor 1875-ben Kalmár József volt kiskun kapitány egy kész terv birtokában építési engedélyért folyamodott a városhoz. A kápolna építését 1876-ban már befejezték, rá egy évre elkészült az Újtemplom is. Mindkét épületet 1880-ban szentelték fel és mindkettejük érdekessége, hogy egyikük szentélyét sem a templomépítési hagyományoknak megfelelően tájolták. Az Újtemplom főhomlokzatát nyugat helyett délre helyezték, szentélye így északi irányba néz, a kápolnáét pedig északra, és szentélye délre mutat, holott hagyományosan a szentélyeknek keletre kellene néznie. Mindkét épület elhelyezésénél a városkép modernizálása játszott elsődleges szerepet.

Dötzer Ferenc - Pártos Gyula: Szent István-templom, Kiskunfélegyháza (Vasárnapi Ujság, 1877)

       Az építészeti részletek összevetésénél a dátumot, az építtetőt és az épületek méreteit is figyelembe véve logikusnak tűnő feltevés, hogy a nagyobb, a város által építtetett Újtemplom hatott a kisebb, magánszemély szándékából emelt Kalmár-kápolna tervezetére. 

A kiskunfélegyházi Szent István-templom főhomlokzati részlete

A kecskeméti bazár részlete a városháza felől nézve

       A főhomlokzat kiképzésében rokonság nem mutatható ki. Nézzük meg ezért az oldalhomlokzatot!

Az oldalhomlokzat tagolását, csakúgy, mint a főhomlokzatét, a kápolna esetében a megrendelői igény szabhatta meg. Vagyis az építtető kívánsága lehetett a középtengelybe eső torony. Míg a főhomlokzat kialakítása független az épület belső terétől és funkciójától, az oldalhomlokzatról ez már nem mondható el. Tágasabb belső terű hajó tervezésével számolt az építtető és az építész is, azaz, a kápolnát olyan építménynek szánták, amelybe hívők sokasága fér el, különben az oldalhomlokzat nem lenne olyan hosszú, hogy három nagyméretű ablak is fényt bocsásson be rajta. (Magánkápolnák általában sokkal kisebbek. A kápolna épületére, méretére az Újtemplom feltehetően hatással volt.) Az oldalhomlokzat három ablakát a vállpárkány fűzi össze - ez a megoldás összecseng az Újtemplom oldalhomlokzatának három középső tengelyével, ahol az egyes ablakokat ugyanúgy pilaszterek választják el egymástól, mint a kápolna esetében. A legfőbb különbség a két oldalhomlokzat között - alaprajz tekintetében is - a kereszthajó hiánya, egy magánkápolna esetén azonban erre nincs feltétlen szükség. A templom magas attikája, amely elrejti a járókelők szeme elől a templom tetőszerkezetének részleteit, nem hasonlítható a kápolna sátorteteje alatti frízes főpárkányához. Azonban a pilasztereket a párkány vonala fölött díszítő csúcsíves akrotérionok az Újtemplom attikáján is feltűnnek, mégpedig ugyancsak hasonló puttófejekkel díszítve, mint amilyenek a templom hármas bejáratának záróköveit díszítik. (A puttófejek a korszak építészeti és iparművészeti emlékein gyakran előforduló motívumok. Előfordul az 1913-ban épített szecessziós stílusú Kocsis Ferenc-féle házon is - Jókai u. 5.) Úgy tűnik tehát, hogy a tervező a díszítést mindenképpen át akarta venni a templomról, de anélkül, hogy a jelentősen drágább attikát megépítené. Attika építése esetén  ugyanis a tetőszerkezet és a csapadékvizet levezető attikacsatorna nagyon gondos tervezésére is szükség van. Ehhez képest a kápolna padlásszellőzőkkel áttört sátorteteje sokkal egyszerűbb szerkezet.

Kalmár-kápolna (2011)

Kalmár-kápolna (2011)

Kalmár-kápolna, a bejárat vállkövének ornamentikája (2012)

       Összességében tehát a kápolna főhomlokzati kiképzése redukált a temploméhoz képest, és a templom hatása mutatható ki az oldalhomlokzaton. A hajót takaró homlokzat síkjához képest előreugró torony pedig az 1761-ben felszentelt Sarlós Boldogasszony-templom (Ótemplom) és más alföldi plébániatemplomok megoldását idézi. Kápolnák között az 1870-ben épült solti Mária Neve-templom esetén találkozunk hasonlóval, ennek tornya azonban későbbi hozzáépítés. (És a kápolna is eredetileg a közösségi, nem magánáhítat színhelyeként épült a solti plébánia honlapja szerint. (http://marianeve.hu/historia-domus.html )

A torony és az oldalhomlokzatok félköríves záródású ikerablakai, a vakárkádok íveihez hasonlóan nem gazdagon profillált archivoltokat és pálcatagokat mutatnak. 

       A Kalmár-kápolna nem illeszthető Pártos (illetve Pártos és Dötzer - Pártos és Lechner) művei közé, s azt kell feltennünk, hogy a templom és a kápolna tervezője sem azonos. Talán sem Pártos, sem Dötzer nem követett volna el a tervezés során olyan hibát, hogy a sekrestye különálló tetőzete félig eltakarja a fölötte lévő ablakot. (Ezt a hibát 1901-ben javították ki, amikor a sekrestye új tetőt kapott.) A kápolna tervezőjeként olyan építész sejthető, aki ismeri a templomépítés helyi (alföldi) hagyományait, mint arra az egytornyos homlokzat utal, és aki a Szent István-templom terveit is közelről ismerhette, mint arra az átvett elemek utalnak (erre Kalmár megbízottjaként lehetett módja), s aki ezen felül jó ízléssel bírt, hiszen a kápolna esztétikai értékeiből a tervező ismeretlensége nem von le. A Kalmár-kápolna méretét tekintve egyedül áll a rokon emlékek között. Ki is lóg a Grynaeus Tamás szerkesztette, 2008-ban Szegeden megjelent kötet   (Grynaeus szerk. 2008) anyagából, amely az ún. szakrális kisemlékekkel (útmenti keresztek, kápolnák) foglalkozik. Talán szakrális kisemlékként való tárgyalása nem kielégítő olvasat, hiszen nem provinciális munka, de a provinciálissal szembeállított műalkotás fogalmának minden kritériuma megfogható rajta. (V. ö. Marosi 1976)

    A Kalmár-kápolna meglehetősen társtalan emlék Bács-Kiskun megye épületállományában. (Az épület egyébként nem áll műemléki védelem alatt.) A családi kápolnaépítés a korszakban inkább a Dunántúlra jellemző, semmint az Alföldre.  (Ráckeresztúr, Petheő család sírkápolnája; Várgede, Kubinyi család sírkápolnája;  Belatinc, ma Beltinci, Szlovénia, Rous család sírkápolnája.) Ráadásul már a kezdetektől közösségi célt szolgál, s nem utólag vált a közösség birtokává, mint a többi kápolna többsége. Az egytornyos kápolnák általában a hajóhoz additíven (esetenként időben is utóbb) épített tornyaikkal különböznek a Kalmár-kápolnától. A Kalmár-kápolnát különösen jó arányérzékkel tervezték, így a torony nem nő túl az épületen. A Kalmár-kápolna legközelebbi rokonemlékei a jánoshalmai temetőkápolna, a csepregi Boldogasszony-kápolna, a Lórév külterületén álló Zichy-emlékkápolna (1858). A jánoshalmai 1886-ban épült a hívek adományából, (http://www.koh.hu/tartalom_archiv.php?idt=20090209101152&t=og) eltérő funkciója miatt itt csak abban az összefüggésben említjük, hogy egytornyos homlokzatán a fogrovatdísz miatt rokonítható a Kalmár-kápolnával. Különösen a csepregi Boldogasszony-kápolna kívánkozik összevetésre a kiskunfélegyházi kápolnával. A Boldogasszony-kápolnát 1869-ben építtette Jankovich Antal gróf és felesége Nemeskéri Kiss Katalin. (http://www.csepreg.hu/hu/turizmus/nevezetessegek/boldogasszony-kapolna-kulterulet.html) A nyerstégla homlokzatú neogótikus épület szép arányaival külterületen áll (a Kalmár-kápolna is külterületre került volna!), és jóval kisebb a félegyházinál. A torony a harangszintnél áttört, nyolcszög alaprajzú téglából épített süvege van, amelyet részben a torony négy oldalának vimpergái és a sarkon álló fiatornyok takarnak, mintegy megelőlegezve a Kalmár-kápolna majdnem-pártázatos megoldását.
       S még egy furcsa momentum: semmi esetre sem meggyőző, hogy Kalmár József egy ilyen szokatlanul nagy kápolnát a puszta közepébe szándékozott volna emeltetni. Valószínűbbnek látszik, hogy egy szép alapkoncepciójú kápolnát terveztetett, aminek híre ment, és győzködni kezdték, hogy az a város javára válhatna. Ennek következtében a tervezett épület megnagyobbodott, s már e tervek kerültek a városi elöljáróság elé. Sajnos mindez a Kalmár család hagyatékának pusztulása miatt csak feltételezés marad. Remélem azonban, hogy a kápolna jelentőségét segít jobban megvilágítani.

Adalékok a Szent István templom történetéhez

Régóta bennem van egy recenzió a 2010-ben megjelent, a Szent István Plébánia történetét bemutató kötetről. (Kállainé Vereb - Kőfalviné Ónodi szerk. 2010) Részben azért, mert magam is utánaolvastam egy kicsit tavaly májusban a templom történetének, és sikerült megtalálnom a templom 2010 előtt nem ismert alaprajzát, ami így bekerülhetett a könyvbe. (Ez még a honlapomon jelent meg 2010. május 31-én: http://www.brunnerattila.eoldal.hu/cikkek/muveszettortenet/ujtemplom.html ) Részben azonban azért, mert a szerkesztők gondos munkája ellenére is maradt a könyvben néhány pontatlanság, és a templom történetének néhány aprósága kimaradt. A recenzióval most is adós maradok. Néhány, a könyvben nem említett apróságot szeretnék közzétenni.

A neoreneszánsz templomépítészet jelentős épülete, a Pártos Gyula (Kőfalviné Ónodi Márta kutatásai alapján hozzátehetjük:) és Dötzer Ferenc tervezte Szent István-templom rögvest felépülése és felszentelése után a város szó szerint legnagyobb nevezetességei közé tartozott. Ma sincs ennél magasabb városi épület Kiskunfélegyházán. A Félegyházi Közlönyben 1905-ben megjelent cikk, melyet Spectator álnév alatt tettek közzé (Kóborlás Kiskunfélegyháza utcáin, 1905. szept. 17. 5.), büszkén mutogatja a város újonnan épült „bérpalotái” között. Az épület állaga azonban a nagy büszkeség ellenére nem volt olyan, hogy azt belülről is meg lehessen mutatni. Ekkor még mindig nem volt kifestve, festett üvegablakai alig voltak. A századforduló félegyházi közönsége, úgy látszik, elsősorban a külsőségekre adott, Spectator is megelégedett azzal, hogy csak elsétál mellette. A templom egyre romló, folyton kijavított, de mégis beázó állapotáról a 2010-es könyvben írt már Török Brigitta. A kivitel gyengesége vagy a felhasznált anyag minősége miatt évtizedeken át problémát okozott az, hogy a templom minden nagyobb esőzéskor és hóolvadáskor beázott. (Erről szóló panasz: Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Híradó - a továbbiakban FHeFH - 1907. júl. 14.; tudjuk továbbá, hogy olykor egyenesen tócsában állt a víz. - „A mostoha templom”, in: Félegyházi Híradó, 1902. aug. 31. 1-3.) Ebben az állapotban ünnepelték a templom  felszentelésének 27. évfordulóját is. (FHeFH 1907. szept. 22. 3.) A beázásokat orvosolandó, 1908-ban elhatározták, hogy az időtálló, ún. eternit palával fedik be. (FHeFH 1908. jan. 27. 4.) A munkálatokat 1908 augusztusában kezdték el, és szeptember közepéig tartottak. (FHeFH 1908. aug. 30. 5.; szept. 13. 2-3.)

Az eternit-pala, amelynek már neve is időtállóságát hivatott sugallni, a kor sokat reklámozott tetőfedő anyaga volt. Alexander Sixtus von Reden 1989-es könyve (Reden 1989), amely számos monarchia-korabeli dokumentumot (plakátok, okmányok és kisnyomtatványok 1:1 méretű színes másolatait) tesz közzé, egy eternit-palára vonatkozó nyomtatványt is tartalmaz. Egy reklámcédulán olvasható Hatschek Lajos hirdetése, miszerint nála lehet megvenni „a jelenkor legjobb tetőfedő anyagát”. Budapesten, az Andrássy út 33. szám alatt volt az irodája, a gyár Nyergesújfalun üzemelt, de az ausztriai Vöcklabruckban is volt üzeme. (Itt fejlesztette ki szabadalmát, a magyarországi gyár később települt.) Hatschek a századfordulón folyamatosan hirdetett a Magyar Pályázatok című folyóiratban, (ez 1907 után Magyar Építőművészet címmel futott tovább), itt (az 1906-os évfolyamban) szabadalma „Elpusztíthatatlan, tetszetős, tűzálló és olcsó fedőanyag”- ként szerepel, de találkozunk a hirdetéssel a Városok Lapjában, a Vállalkozók Lapjában, és a Félegyházi Közlönyben is. 1913-tól védjeggyel is meg voltak jelölve a cserepek. („Eternit művek Hatschek Lajos”, in: Városok Lapja 8. évf. 18. sz. 1913. máj. 3. 213.) Az eternit Kiskunfélegyházára is betört. Ezzel fedték nemcsak az Újtemplomot, hanem Propper Miksa 1909-ben épült Kossuth utcai házát, ezzel kívánta fedni özv. Fekete Gáborné is saját házát még 1907-ben, és ezt ajánlották a mezőgazdasági munkások számára építendő munkásházak fedésére is 1906-ban. A munkásházak iratanyagában (BKMÖL V. 175/b. I. 2240/1904) bővebb közlést olvashatunk az anyagra vonatkozólag. Az eternit lényegében műkő, amit azbesztből és portland-cementből állítanak elő. Súlya négyzetméterenként 9 kg, ami a hagyományos cserép súlyához képest 40%-kal könnyebb. Egy 1921-es hirdetésből (Félegyházi Hírlap, 1921. szept. 18. 4.) kiderül az eternit alakja is: szabálytalan hatszög. Az azbeszt ma rákkeltő hatása miatt a kevésbé kívánatos építőanyagok közé tartozik. Ezért időszerű lenne lecserélni a Propper Miksa-féle ház tetejét. Eternitről például  - eternitre, hiszen a nyergesújfalui gyár Eternit Kereskedelmi Kft. néven ma is üzemel, azonban csak azbesztmentes palát gyárt. (Őszintén az Eternit palákról, in: Ezermester, 2005 szeptember)

Részlet a templomról (2011. április)

Visszatérve a templomra és a fedési munkák idejébe, 1908-ba, ebből az évből jelentős eseményt kell kiemelni, amiről az újtemplomos könyvben nem olvashatunk. Özv. Némedi Varga Bertalanné 1800 korona értékű adományt ajánlott fel a templom számára 1908 szeptemberében, méghozzá négy, „művészi üvegfestésű” üvegablakot. Az ablakokat Palka József budapesti üvegfestő műhelyében készítették. (FHeFH 1908. szept. 20. 4.) Ezt az adományt követte 1909 márciusában a könyvben is említett (77. old.) Lőrincz Józsefné Némedi V[arga] Mária, feltehetőleg az előző felajánló sógorasszonya, aki 1080 korona értékben adományozott a templom számára szintén négy üvegablakot a Palka-műhelyből. (FHeFH 1909. márc. 28. 4.) Ezek Félegyházi Hírlap szerint a kórus alatti két oldalajtóra kerültek. A gimnázium felé eső keleti oldalra Jézus és a Boldogságos Szűz szíve, a nyugati oldalra Szent Bertalan és Mária Magdolna képe került. (Ugyanakkor a templom belül még mindig nem volt kifestve, ahogy a cikk írja, „lehangoló, sivár szennyes szürkeség” van odabenn.)

Érdemes pár szót szólni az üvegablakokat készítő Palka Józsefről (1859-1952). (Mester Éva üvegrestaurátor tanulmánya nyomán, Mester 2000, 78-81) Palka bécsi tanulmányok után 1896-ban alapította műhelyét Budapesten, abban a korszakban, amikor az 1884-es ipartörvény és a monarchia gazdasági fellendülése kedvezett az ilyen vállalkozásoknak. Magyarország üvegfestő műhelyei a századfordulón döntő többségében Budapesten voltak, egyetlen vidéki műhelyről van tudomásunk, ez Nagyváradon volt. Palka templombelsőket díszítő üvegablakai országszerte keresettek voltak, mintegy 600 templom díszítésében működött közre. X. Pius pápa aranyérmes kitüntetését is elnyerte. Munkásságához eddig nem ismert, de tulajdonképpen nem meglepő adalék, hogy a katolikus Félegyháza 1909-1911 között épült városházának toronyüvegablakai is a Palka-műhelyből kerültek ki. Palka Józsefről a Templomablak anno című blogban is olvashatunk.

Az 1908-as és 1909-es adományok előtt a templomnak már voltak festett üvegablakai. (Kállainé Vereb - Kőfalviné Ónodi szerk. 2010, 66-67) A Kratzmann Ede (1847-1922) által 1895-ben készített Szent Pétert, Szent Pált, Szent Andrást és Szent Jánost ábrázoló ablakok a Palka által készítettekhez hasonlóan azonban elpusztultak. Kratzmannt még azzal bízták meg, hogy az összesen tizenkét ablakra a tizenkét apostolt ábrázoló festett üveget készítsen el, ez az ikonográfiai program azonban Palka munkáival módosult. Ismét felsorolva az eddig ismert ablakokat: Szent Péter és Szent Pál, Szent András és Szent János, Szent Bertalan és Mária Magdolna, Jézus és a Boldogságos Szűz Szíve. Négy ablakot egyáltalán nem ismerünk. Hacsak ezek nem azonosak a templom bejárata felé eső két ma is meglevő ablakpár festményeivel, amelyek Alacoque Szent Margitot, Szent Cecíliát, Szent Alajost és Szent Tarzíciuszt ábrázolják. (Ugyanakkor az sincs kizárva, hogy ez a négy ablakpár jóval később készült el, mint Kratzmann és Palka művei; a hírlapok alapján ugyan meglenne a tizenkét ablak: Kratzmann négy ablaka mellé nyolc ablakot készítettek a két asszony adományaiból, azonban lehetséges, hogy csak később meg nem valósult szándékról volt szó a sajtóban.) Szent Tarzíciusz és Szent Cecília nevét feltüntető szalagokon az írás egyezni látszik, de Szent Alajos és Alacoque Szent Margit neveit nem ugyanez a kéz írta, ezért feltehetően későbbről származnak. Amit alátámaszt, hogy Alacoque Szent Margitot 1920-ban avatták szentté. Szent Cecília és Tarzíciusz nevének régies írásmódja arra enged következtetni, hogy a Palka művei által módosított ikonográfiai programjában készültek, sőt, hogy ezek Palka művei. Hogy miért nem a tizenkét apostol valósult meg, nem tudni. Mindenesetre a templom üvegablakainak elkészítése 1895-től, Kratzmann műveitől kezdve az 1920-as évekig elhúzódhatott. A második világháborúban ezek nagy része megsemmisült.

A templom hat pár üvegablaka ma a így néz ki (a fényképek Hajagos Gyula atya engedélyével, 2011. április 28-án készültek):

Nyugati oldal, bejárat felőli ablakpár: Szent Tarzíciusz és Szent Alajos

Nyugati oldal, középső ablakpár: Éltető Lélek és Szeretet

Nyugati oldal, szentély felőli ablakpár: Szent Lukács és Szent János evangélisták

Keleti oldal, szentély felőli ablakpár: Szent Máté és Szent Márk evangélisták

Keleti oldal, középső ablakpár: Megváltás és Áldozat

Keleti oldal, bejárat felőli ablakpár: Alacoque Szent Margit és Szent Cecília

Alacoque Szent Margit, Szent Cecília, Szent Tarzíciusz és Szent Alajos képei, mint azt említettem, szignó nélküliek. Németh Ferenc üvegfestő iparművész készítette a Megváltás, Áldozat, Szeretet és Éltető Lélek képeit (mind a négy jelezve jobbra lent). Szignója elárulja műhelyének címét: Budapest, XIII. ker., Lehel u. Ezek az üvegablakok modernek, minden bizonnyal 1945 után készültek.

Kopp Ferenc készítette Szent Máté (jelezve jobbra lent), Szent Márk (jelezve jobbra lent), Szent Lukács (jelezve balra lent), Szent János (jelezve jobbra lent, ennek kerete kissé sérült) képeit. Kopp CZ-vel írta alá keresztnevét, a régies írásmód a monarchia korára enged következtetni, ebből azonban nem következtethetünk arra, hogy az ablakok Palka műveivel készültek 1909 körül, mert Kopp még az 1940-es években is alkotott, így elképzelhető, hogy az ő üvegei kerültek az elpusztult Palka-féle (vagy Kratzmann-féle) ablakok helyére. A szignója szerint műterme a Budapest, VIII. kerületi Nap utca 36. sz. alatt volt. Kopp Ferenc (akit az újtemplomos könyv szintén nem említ) Palka ismerőse is volt: ő rajzolta 1934-ben azt az oklevelet, amelyet a Budapesti Üvegesek és Rokonszakmák Ipartestülete adott Palkának évtizedes munkásságáért.

A templom többi üvegablakára vonatkozólag kevés az információ. A legtöbbet az 1905-ben Budapesten 1000 korona értékben készített, szentélyt díszítő öt vaskeretű ablakról tudunk. (Félegyházi Közlöny 1905. márc. 12. 4. Bővebben olvashatunk a könyvben: Kállainé Vereb - Kőfalviné Ónodi szerk. 2010, 66.) Ezeket 1904. augusztus 22-én törte ki egy vihar. Az üveges nem tudta őket megjavítani, mert a fa ablakkeretek el voltak korhadva. (BKMÖL V. 175/b. I. 3974/1904) Amint a könyvben olvasható, a szentély új, vaskerettel ellátott ablakait Morbitzer Nándor tervezte.

A főhomlokzat üvegablakai a templombelsőből nézve

A kereszthajó nagy üvegablaka (keleti oldal)

A kereszthajó üvegablakának részlete

A fentebb hivatkozott, 3974/1904 alapszámú iratanyag tartalmaz egy újabb, a könyvben nem említett érdekességet. Amint a város 1904-1905-ben átépíttette az Ótemplomot, tervezett hozzátoldást az Újtemplomhoz is. (Lehetséges átépítést sejtve fogalmaztam meg egy kutatási irányt az Újtemplommal kapcsolatban fent hivatkozott honlapomon a templom alaprajzának megtalálásakor, 2010-ben.) 1903. március 28-án kelt Ujszászy János építőmester tervrajza az Újtemplom kórusának kibővítéséről. A terv a kórust kihúzta volna az orgona elé a főhajó bejárattól számított első pillérpárjáig, az így kihúzott részt pedig a padsorok közé tett két korinthoszi öntöttvas oszlop tartotta volna. A költségvetés is elkészült, az építőmester 1978 krona 79 fillérrel számolt. Hál'Istennek ez csak terv maradt, nagyon elrontotta volna Dötzer és Pártos architektúráját.

Később is terveztek a templomon átépítést: mint az Ótemplomnál, itt is a sekrestyét építették volna át. Ujszászy János és a vele 1905-ben társult Mailáth József 1912-es terve szerint a keleti sekrestyét bővítették volna. De szerencsére ez sem valósult meg. (BKMÖL V. 175/b. I. 337/1912)

A templom alaprajza - a tervezett változtatások elvetése vagy első világháború miatti elmaradásának hála - mind máig őrzi az eredeti alaprajzot.

---