Alföldi szecesszió - Nyíregyházán

Az Alföldi szecesszió c. tárlat vándorló kiállításként elsőként Nyíregyházán mutatkozott be a Nyíregyházi Városvédő Egyesület Beszélgessünk a városról! című programsorozata keretében. A kerekasztal-beszélgetéssel egybekötött megnyitóra, amelyet kiemelt médiafigyelem kísért, 2016. január 13-án került sor. Megnyitóbeszédet mondott Garai Péter építész. A kerekasztalon részt vettek Kulcsár Attila, Szatmári István, Végh József építészek, Brunner Attila művészettörténész. Az esemény háziasszonya Cservenyák Katalin, a Nyíregyházi Városvédő Egyesület elnöke volt.
A kiállításnak a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár adott otthont február 15-ig, február 28-ig a Szent Athanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Könyvtárában volt látható.

Linkgyűjtemény:
http://nyirvave.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=881:az-alfoeldi-szecessziorol-bveszelgettuenk&catid=44:egyesueleti-hirek&Itemid=71
http://www.nyiregyhaza.hu/alfoldi-szecesszio-nyiregyhazan-2016-01-14
http://kolcseytv.hu/szecesszios-kiallitas/
http://www.nyiregyhaza.hu/alfoldi-szecesszio-kiallitas-2016-01-06
http://www.nyiregyhaza.hu/alfoldi-szecesszio-2016-01-13
http://www.sunshinefm.hu/bekoltozik-az-alfoldi-szecesszio-a-konyvtarba/hir83619
http://www.indexkelet.hu/rovatkeret.php?r=2&cikk=38832
http://bagyinszki.eu/archives/8070
http://www.nyirvidek.hu/nyiregyhaza/alfoldi-szecesszio-nyiregyhazan/
http://www.kelet.hu/helyi/2016/01/08/beszelgessunk-varosunkrol.kelet

Polgármesterek az irodalomban

A polgármester az az államférfi, aki helyben felelős az államiság rendszerszerű működéséért. Hivatásának e dilemmáját jól jelzi Tolnai Lajos 1885-ben megjelent A polgármester úr című regénye, amely bár fiktív történetet beszél el, részleteiben – ha kínosan nem is, de zavarba ejtő módon – összevág a közigazgatási iratokból és sajtóból feltárható történeti dokumentumokból rekonstruálható valósággal. (Tolnai a kritika szerint egyértelműen Marosvásárhelyről festette e nem túl kedvező képet, a regénybeli Várhegyet azonban megkülönböztette Marosvásárhelytől, amely várost külön említi a fiktív, de a Maros partján fekvő Várhegyen játszódó regényben.) A regény főhőse, Tarczali Tamás a székely szabad királyi város, Várhegy polgármestere, aki megelégelve a várhegyi közélet kisszerűségét, Budapestre költözik, s magasabb életcélokat keresve újságszerkesztőnek és drámaírónak áll, azonban anyagi bukása irreális naivitása miatt erkölcsi bukásához és megháborodásához is vezet. E negatív karrierregény, mely egyben a 19. század végén népszerű művészregényként is olvasható, az ember helyhez kötöttsége mellett érvel (Tarczali visszakerül Várhegyre, s ott férjhez ment lánya gondoskodik róla élete végén), s bár horizontján a magyar nemzet is megjelenik, a nemzeti kultúrán belül egy regionális kultúra létjogát is kívánatosnak tartja. Mielőtt Tarczali végleg Budapestre költözne, Késő Pál (beszélő név, valóban későn adja elő érveit) próbálja meg jobb belátásra téríteni: „Nem válaszfalat akarok, csak ebbe a várba is külön katonaságot és fegyerzetet. Itt uram valamikor külön kormányzat volt, külön társadalmi és irodalmi élet – és Erdély egyiket sem szégyellheti. Pest a magyarra és székelyre nézve nem a gyomor, melynek mindent meg kelljen emésztenie, és nem is a templom, nem is Róma, a honnan a hivatalos áldást és absolutóriumot kelljen várnia a költészetben is.”[1] Késő két olyan toposzra is támaszkodik, amelyet a centrum–periféria-elméletek is szívesen idéznek, a „minden út Rómába vezet” centrális modelljét a szintén Rómára és annak állam-szervezetére utaló gyomor-metafora világítja meg, amely azzal érvel, hogy a többi testrész egészséges ellátása érdekében előbb a gyomornak kell megemésztenie a táplálékot (Agrippa Menenius meséje). A jogi autonómiáját elveszített Erdély Késő Pál szerint kulturális autonómiára már történelmi hagyományai miatt is igényt tart. (A regény e szemlélete összefügghet az élete jelentős részében Erdélyben alkotó Tolnai és a magyar irodalmi életet meghatározó Gyulai Pál között feszülő ellentéttel, igaz, Gyulai éppen A polgármester úr megjelenése után lendült csak támadásba.)

Szó, mi szó: nem sok 19. századi szépirodalmi mű ismeretes, amelyben a polgármester főszereplő, vagy legalább mellékalak volna. Mindeddig két ilyen művet találtam, Okányik Lajos: A párizsi éjszaka, vagy Szökik a polgármester című vígjátékát,[2] és Tolnai Lajos: A polgármester úr című regényét.

A polgármesterek személyét mindig tekintély vette körül, s ez részévé vált a polgármester képéről kialakult toposznak. Elég a ceglédi Gubody Ferencről, a kecskeméti Kada Elekről, a marosvásárhelyi Bernády Györgyről fennmaradt fényképekre gondolni (ábrázolják akár polgári viseletben, akár díszmagyarban őket), vagy a nyíregyházi városháza, a szegedi városháza polgármesteri portrégalériáira. (Polgármester-galéria díszíti a rigai városháza tanácstermét is.) E képekkel a polgármester irodalmi ábrázolásai is meglehetősen egybevágnak: „Egy polgármesternek vénnek kell lennie, ősznek, nyirett hajunak, örökké pislogó véres, ravasz szeműnek, dagadt képűnek, felkötött állúnak, hogy sohase lehessen kivenni: mit gondol; unalmas, monotos, kásás hangúnak, nehány hatalmas intéző kedvét keresőnek, ridegnek, zárkózottnak, fukarnak, gőgösnek, mert akkor minden ember fél tőle. És ez nagy előny és nyereség.”[3] Ezt a már-már sztereotípnak is nevezhető rajzot közvetíti Okányik vígjátéka is, amely épp e kép nevetségessé tételét is célul tűzte ki. A párizsi éjszakában Kenderessy Kelemen polgármester beleszeret a szép és fiatal Ilonkába, aki elkerülendő az érdekházasságot, elhiteti rekedten szerenádot adó kérőjével, hogy csak úgy hajlandó hozzámenni, ha megszökteti, mint A párizsi éjszaka című regényben. A polgármester – Ilonka szándékainak megfelelően – tévedésből Fáni kisasszonyt szökteti meg, de elkapják, s hogy senki becsületén ne essék csorba, a polgármester megkéri Fáni kezét, ami egyébként egyiküknek sincs ellenére, így a darab végén mindenki a szíve választottjával esküdhet meg.

            Tolnai regénye már súlyosabb mondanivalóval, társadalomkritikával terhelt. Tolnai éppen azért kezdi a polgármesteri toposz leírásával regényét, hogy ezzel szembeállítsa a 45 éves, fiatalos megjelenésű, jóképű Tarczali Tamás polgármester megjelenését, s kiemelje őt a többi polgármester sorából. Tarczali kompromisszumra képtelen, naiv, idealista személyisége éles ellentétben állt nepotista, érdekelvű, bosszúálló környezetével is. A regény kezdetén úgy tűnik, erkölcsi tekintetben magasan felette áll a behízelgőknek, képmutatóknak és köpönyegforgatóknak, s ez a jellemvonása itt még kifejezetten pozitív. Mégis nehezen nevezhető erkölcsösnek, hiszen a regény második felében tétlenül nézi végig, amint még kiskorú fia megszökik egy nála tizenöt évvel idősebb nővel, eltűri, hogy szegénységbe taszított neje és két lánya az ő munkáját kezdje el végezni a lapszerkesztésben, börtönbe kerül párbajozás miatt, s amikor már mindent elbukott, az utolsó nyolcszáz forintjával Vörösvásárhelyre utazik, hogy az összeget letegye ott, s országgyűlési követté válasszák. Lélektani motivációi itt a legzavarosabbak, mert amikor kiderül, hogy „Vörösvásárhely mindig ellenzékit választ, de a kormány ellen soha egy lépést sem tesz.”,[4] akkor, vállalva, hogy szó szerint utolsó forintjait elveszíti, nem hajlandó a köpönyegforgató szerepet elvállalni, s párbeszédéből az is kiderül, hogy – dacára jogi végzettségének – aligha volt annak tudatában, hogy ez a nyolcszáz forint vesztegetésnek számít. A regény e következetlenségei súlyosan hitelét veszik Tarczali jellemrajzának, amit nem igazán árnyal az sem, hogy művészi nagyságként kezelik, mert a darabjaiért is csak számításból lelkesednek kezdeti pártfogói, akik anyagi romlásakor már köszönésre sem méltatják a szerzőt. Művészetének kvalitására nem derül fény a regény során.

A regény epizódokból épül fel, amelyeket rövidebb-hosszabb időszakokat lefedő ellipszisek tagolnak. A linearitás csak néhány ponton ad alkalmat arra, hogy mélyebb összehasonlításokat lehessen tenni, s ezekből a jellembeli hangsúlyeltolódásokra lehessen következtetni. Tarczali kezdetben így vélekedik: „A nép nem olyan bolond, hogy végre is be ne lássa a saját javát.”[5] Majd: „Szerencsétlen egy nép! Majd meglátja, kije voltam, ha más ül a helyembe.”[6] Tarczali jellemrajzánál sok ilyen fogódzója van az olvasónak, de nem a mellékalakoknál. A feleség és a gyermekek szemszöge tárul fel a legkevésbé. A Tarczali fiú botrányos szökéséről csak egy közbevető megjegyzésből értesülünk, a büszke nej regény végéig kitartó áldatlan ragaszkodása férje mellett nincs megmagyarázva.

A regény itt olvasható: http://mek.oszk.hu/08500/08500/08500.htm

Tolnai Lajosról itt: http://mek.oszk.hu/02200/02228/html/04/242.html

---

[1] Tolnai Lajos: A polgármester úr, Révai, Budapest 1885, II, 157–158.

[2] A párizsi éjszaka, vagy: Szökik a polgármester. Vígjáték három felvonásban, írta Dr. Okányik Lajos, kath. legényegyletek és olvasókörök használatára, Bazárovits Gusztáv kiadása, Esztergom 1908. 2. kiad.

[3] Tolnai, 1885, I, 3.

[4] Tolnai, 1885, II, 207.

[5] Tolnai, 1885, I, 162.

[6] Tolnai, 1885, II, 70.

Polgármester az iskolapadban

A polgármesterek is emberek. Az alábbi bejegyzésben dr. Molnár Bélára, Kiskunfélegyháza városépítő polgármesterére emlékezem, aki 143 évvel ezelőtt, 1873. január 7-én született Kiskunfélegyházán.

Iskolai tanulmányaira vonatkozó adatok a kiskunfélegyházi levéltárban találhatók (Itt köszönöm meg Kőfalviné Ónodi Márta segítségét és hasznos tanácsait).

Az 1879–1880-as tanévben íratták be a kiskunfélegyházi főelemi iskolába, rögtön a második osztályba. Az akkor mindössze hatéves gyermek egy olyan osztályba került, ahol a 75, túlnyomó többségében földbirtokos szülők gyermekeinek átlagéletkora 9,76 év volt. A 9–11 éves (sőt, 13 éves) lurkók között ő volt a legkisebb, legfiatalabb, nem csoda, ha kivették az iskolából, s másutt fejezte be az elemi iskolai tanulmányokat. Az 1879–1880-as tanévet jó (mai jeggyel számolva 4-es) átlaggal zárta. Jelest csupán a tanoda látogatására és magaviseletére kapott, a hittan, bibliaismeret, olvasás, nyelvtan, „fejszámtan” tárgyakból jó, „jegyszámtan” és szépírás tárgyakból közepest kapott.[1]

            Középiskolai tanulmányait tandíj ellenében a kiskunfélegyházi algimnáziumban (ma: Móra Ferenc Gimnázium) kezdte meg, ahol a gimnáziumi évfolyamok első négy osztályát végezte el 1882 őszétől 1886 nyaráig.[2] A jó magaviseletű fiú tanulmányait a humán tárgyak kivételével jó átlaggal végezte. Osztálytársai közül később többen az önkormányzatnál találtak állásra, mint Szolnoky Lajos későbbi ügyvéd,[3] vagy Táby József[4] későbbi tisztiorvos. Évről évre kisebb számban lévő osztálytársai (az első osztályban még 39 fő, a másodikba 22 fő, a harmadikba 14 fő, a negyedikbe már csak 11 fő járt) többségében félegyházi földművesek, földbirtokosok, iparosok, kereskedők gyermekei voltak, de a félegyházi algimnázium Kunágotától Dorozsmán, Csongrádon, Pákán, Újkécskén (ma Tiszakécske része) és Békéscsabán át Szatymazig vonzott diákokat.

Ismerjük Molnár Bélának, a 12-15 éves gimnazistának a jegyeit, két forrásból is. A jegyeket a diákok adatait rögzítő naplókba is bevezették, emellett közzétették az év végén nyomtatásban is megjelenő értesítőkbe.

Tárgy / Tanév	1882–1883	1883–1884	1884–1885	1885–1886
vallástan	jó	jó	jó	jeles
magyar nyelv	jó	elégséges	elégséges	elégséges
latin nyelv	jó	elégséges	jó	jó
német nyelv	–	–	jó	jó
földrajz	jó	jó	jeles	–
természetrajz	–	–	–	jeles
mennyiségtan	jó	jó	jó	jó
rajzoló mértan	jeles	jeles	jeles	jó
tornázás	jó	jó	jó	jeles
szépírás	jó	jó	–	–
ének	–	jó	jeles	jeles
történelem	–	–	elégséges	elégséges
gyorsírás	–	–	jó	jeles

Molnár Béla felsőbb évfolyamokban folytatott gimnáziumi tanulmányairól és érettségijéről nincs adat. Nem tudni, melyik város gimnáziumában szerzett érettségit, amely alapján a kolozsvári egyetemen folytatta jogi tanulmányait. Doktori oklevelét 1902-ben szerezte meg.

---

[1] MNL BKML VIII. 314. Népiskolai anyakönyv 1859–1888. Név és érdemsorozata a kiskunfélegyházai főelemi tanoda 2ik osztályba járó fitanoncoknak, az 1879-80. tanév végeztével, 35. sorszám. Köszönöm Kőfalviné Ónodi Mártának, hogy erre az iskolai anyakönyvre felhívta a figyelmem.

[2] MNL BKML VIII. 57. Gimnáziumi anyakönyvek, 1882/1883, első osztály, 22. sz; 1883/1884, 2. osztály, 12. sz.; 1884/1885, harmadik osztály, 10. sz.; 1885/1886, negyedik osztály, 8. sz. Az anyakönyvekben feltüntetett érdemjegyek és a nyomtatásban megjelent értesítőben megjelentektől néhány esetben különböztek. A kis-kun-félegyházi városi kath. algymnasium értesítője az 1882-883-os tanévről, közzéteszi Agócs János, Kiskunfélegyháza 1883, 33. A kis-kun-félegyházi városi kath. algymnasium értesítője az 1883-84. évről, közzéteszi Agócs János, Kiskunfélegyháza 1884, 29. A kis-kun-félegy városi kath. algymnasium értesítője az 1884-85. tanévről, közzéteszi Agócs János, Kiskunfélegyháza 1885, 36. A kis-kun-félegyházi városi kath. algymnasium értesítője az 1885-86-os tanévről, közzéteszi Agócs János, Kiskunfélegyháza 1886, 40.

[3] Szolnoky Lajos (Kiskunfélegyháza, 1872. augusztus 4. - ?) ügyvéd, városi képviselő, 1897-1903 között helyettes polgármester.

[4] Táby József (Kiskunfélegyháza, 1872. március 19. – 1936), Táby László földbirtokos fia, városi tisztiorvos.