Vízy László a kiskunfélegyházi városházáról

Vízy László magánkiadásban megjelent műve (Pártázatok káprázata) sok más épület mellett a kiskunfélegyházi városházáról is közöl adatokat. Ezek azonban Gerle János 1990-ben megjelent gyűjtésének eredményeit veszi át. Megállapításai Vas József jelentőségének, koncepciójának fel nem ismeréséről vagy alulbecsüléséről tanúskodnak:

"Morbitzer neve összeforrt Kiskunfélegyházával. A városháza és annak pártázatos homlokzata, díszes tornya az Alföld egyik meghatározó építészeti jelképévé vált. Művészetében építészetté alakította - a magyaros szecesszió által a hely szelleméből táplálkozó népművészet formakincsét. Lechner Ödön hatásaként értékeljük, hogy a magyaros építészetnek nincs közvetlen kötött formarendje, éppen változatosságában rejlik egyedi értéke, amely téralakításban és az épület formálásában valósul meg."

(Vízy László: Pártázatok káprázata. A Zsolnay-kerámia a századforduló építészetében és szobrászatában, szerzői kiadás, Budapest 2011, 48-49.)

Az előkép, Lechner Ödön nagyon is koncepciózus formarenddel és ornamentális rendszerrel dolgozott, az tehát, hogy a félegyházi városháza additív jellegű térkompozíciója és formakapcsolásai (ez valóban Morbitzer építészetének jellemzője) egymáshoz képest idegenül hatnak, semmiképp sem lehet Lechner hatása. Ugyanígy kétséges kijelenteni, hogy a népművészet építészetté transzponálása/transzformációja Morbitzer részéről tudatos program lett volna. Morbitzer önálló műveként pusztán az épület tornya méltatható, amely gótikus előképekkel rendelkezik, az épület téralakítása Vas József részéről pedig közigazgatási épületek hagyományos beosztását követi. Valóban, az épületnek nincs kötött formarendje, avatott szem könnyen észreveszi az épülethez szervetlenül hozzákapcsolt torony esetleges megoldását, amelynek az alaprajzban is van nyoma.

Adalékok a ceglédi Tímár János működéséhez

A ceglédi Tímár János építőmester, kivitelezési vállalkozó 1905-ben a kiskunfélegyházi központi elemi iskola építésére kiírt pályázat legkedvezőbb ajánlatot tevő vállalkozója volt. A Morbitzer Nándor tervezte építkezést azonban csak akkor eszközölte volna a város, ha a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az építkezéshez felvett kölcsön törlesztési hányadát átvállalja. (Ezért természetesen nem került sor építkezésre.) (Központi népiskola építése, in: Félegyházi Hírlap egyesült Félegyházi Hiradó 1905. április 30. 2.)

Tímár Jánossal Morbitzer később is kapcsolatban maradt. A Constantinum 1913-as bővítése kapcsán a ceglédi vállalkozó 1913. július 15-én levelet írt Morbitzernek, amelyben jelentette, hogy a költségvetés elkészítésekor a félegyházi falazótéglát vette fel a költségvetésbe. (BKML V. 175. b. I. 997/1911, ikt. sz. nélküli irat)

Tetőfedő mester

Az interneten nem találtam róla adatot (!), ezért egy rövid bejegyzésben írom meg, hogy az Iparművészeti Múzeum és a Földtani Intézet cserepezését Kirschbaum Gusztáv tetőfedő mester készítette. ("A m. kir. földtani intézet", in: Vállalkozók Lapja, 20. évf. 25. sz. 1899. június 21. 6.)

Analógia I.

A Fekete gyémántok című Jókai-regény Theodelinda grófnője nem tud különbséget tenni álom és valóság között. Amikor megelevenedett felmenőiről vizionál, a vízió leírása egy az egyben emlékeztet Kemény Zsigmond Zord idő c. művében szereplő Dorka lelkiismeret-furdalás okozta, romantikusan ábrázolt hallucinációjára. „ősbátyám, a marsall, kivoná hosszú pallosát, s egy ülőhelyéből leüté László bátyám csontkoponyáját. A fej odagördült lábamig, még akkor is foga között tartotta a pipát, s még akkor is fújta rám a füstöt.” – Jókai Mór: A fekete gyémántok, Akadémiai, Bp. 1964, I, 113. „Mi lesz belőlem, ha megtudják, hogy én távoztattam el Elemért! Dorám, úgy-e te megbocsátottál nekem? Nem hallod, mintha vércse víjjogott volna?... Közel lehet már az éjfél. Látod-e a falon azt a kezében halálfőt tartó szerzetes képét. Rámája közül néha fenyegetőbb arccal néz rám, mint szokása. Tegnap éjjel ki akarta ejteni kezéből a halálfőt s féltem, hogy a lábam elébe gördül.” – Kemény Zsigmond: Zord idő, III. rész V. fejezet. <http://www.mek.oszk.hu/05600/05620/05620.htm>

Morbitzer sekrestyéinek attikái

Ismert tény, hogy a Sarlós Boldogasszony-templom (Ótemplom) 1904-1905-ös átépítése Morbitzer Nándor nevéhez köthető. Ekkor a régi, a kórus és szentély északi oldalához csatlakozó szűk sekrestyét lebontották és helyébe empóriummal ellátott új sekrestyét építettek, nemcsak az északi oldalhoz azonban, hanem a délihez is, az egyszerű késő barokk homlokzatot pedig díszesebb kiképzéssel látták el: Maróti Géza szobraival. A 2011 decemberében megjelent, a 250 éve felszentelt Sarlós Boldogasszony-templom történetével foglalkozó, reprezentatív kötetben (A 250 éve felszentelt kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony plébániatemplom története (1743-2011), szerk. Kállainé Vereb Mária, Sarlós Boldogasszony Plébánia, Kiskunfélegyháza, 2011), is olvashatunk a témáról. A felújítás 1904. július elején kezdődött. A tervező építész és Maróti mellett a kivitelezést elvállaló Lantos István kőművesmester nevét kell kiemelnünk.
A sekrestye átépítését már Tóth Tamás (1741-1794) plébános is kérte 1783-ban, de a tanács akkor elutasította azt. (id. m. 40.)

Az új sekrestyéket már 1908-ban kifogásolták, miszerint azok attikája nem vált be, vagyis a helyiségek beáznak. Ez a mondat azonban csak érv egy másik építési ügyben, s lényegében a városháza attikás homlokzata ellen felhozott felszínes kifogás. A városháza építésekor ugyanis Vas József attikával számolt, amelyet a képviselőtestület tagjai fölösleges többletköltségnek tekintettek, tekintet nélkül arra, hogy korábban már a Szent István-templom is attikával épült fel.

Visszatérve az Ótemplomra, az új sekrestyék attikái a célnak megfeleltek. Morbitzer azonban tervezésükkor nem kötötte őket szervesen a régi templomfalakkal. Így maguk a sekrestyék toldalékjellegűvé váltak. Mindenekelőtt különálló párkányuk, frízük, ornamentikájuk választja el őket a hajó falaitól, látványossá téve azt az additív jellegű szerkesztésmódot, amely Morbitzer más munkáinak is jellemzője, mindenekelőtt a városháza 1910 után tervezett részeinek (torony) és a Constantinum Oskola utcai bővítésének.

Egyéb Kleineiselek anyakönyvekből

Ferencvárosi Plébánia

1874. évi. 696. folyószám alatt anyakönyvezték Kleineisel Ferencet (1874. október 9. - 1874. november 30.), Kleineisel Ferenc ács és Kalsenecker Anna gyermeke. A keresztszülők minden bizonnyal az apa testvére és sógornője, Kleineisel Gáspár és neje voltak. (BFL XV. 20.2. A249)

1875. évi. 594. folyószám alatt anyakönyvezték Kleineisel Károly Jánost (szül. 1875. aug. 24., keresztív alá tartották 29-én), Kleineisel Gáspár ferencvárosi ács és Vachselschneider Jozefa gyermekét. Kleineisel Károly később Keresztesre változtatta a nevét. (BFL XV. 20.2. A249)

1875. évi 1875. folyószám alatt anyakönyvezték Kleineisel Ferencet (szül. 1875. szept. 16., keresztvíz alá tartották 20-án), Kleineisel Mátyás ferencvárosi napszámos és a soroksári Himmer Verona 1882. október 14-én megkötött házassága által törvényesített gyermeke. A szülők 1889. október 26-án elváltak. (BFL XV. 20.2. A 249)

Józsefvárosi Plébánia

1866. évi. 22. folyószám alatt anyakönyvezték Rizmayer Józsefet (szül. 1866. január 2., keresztvíz alá tartották 4-én), Rizmayer Leopold villicus és Kleineisel Katalin gyermekét. (BFL XV. 20.2. A278)

Gampel János, Spitzer Miksa

Gampel János a kiskunfélegyházi asztalosipar jeles alakja volt. Egy anyakönyvi bejegyzésből a következő életrajzi adatok tudhatók meg.

Gampel Vasváron született, vallása római katolikus volt. 1895-ben a Jókai utca 101. szám alatt lakott. Ekkor 35 éves volt, eszerint 1860-ban (vagy 1859 végén) született.

1895. október 4-én felesége, Toldi Rozália egy Rozália névre keresztelt kislánynak adott életet. A gyermek 1896. október 13-án elhunyt.

(Polgári anyakönyvek, születési anyakönyv, 11/1895 folyószám https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1951-21107-5533-59?cc=1452460&wc=M935-RPB%3An955166026)


Spitzer Miksa neve szintén ismerős a félegyházi építőipar történetéből, fa- és majolikakereskedőként több házhoz szállított épületfát.
1895-ben 32 éves volt, feleségével, a nála öt évvel fiatalabb Singer Szidóniával együtt vallása izraelita volt. Spitzer Szegedről került Kiskunfélegyházára.
1895. október 7-án született gyermekük, Sándor, aki 1912-ben vezetéknevét Aczélra változtatta. Aczél Sándor 1948. június 7-én hunyt el.

(Polgári anyakönyvek, születési anyakönyv 23/1895 folyószám https://familysearch.org/pal:/MM9.3.1/TH-1951-21107-5510-92?cc=1452460&wc=M944-VBP:n955166026 )